Olvass bele - a kultúrakirakat

Pierre Woodman, korunk Casanovája

Írta: kapitány 2010. február 25. csütörtök, 11:53

Magazin - Tévé

A pornószínészek médiában való mintául állítása (és most nem a késő esti órákról beszélek) és a Miss Plastic Hungary (szilikon-szépségverseny) után már nehéz meglepődni zavart fejű világunk dolgain, még akkor is, ha éppen egy pornóproducer életéből készítenek dokumentumfilmet a HBO Magyarország lelkes munkatársai.

Kifogytunk volna az ötletekből? Vagy tényleg mindenkit érdekel a francia lőcslengető meggyőzési képessége? Merthogy a műsor elsősorban azt mutatja be, hogy Pierre Woodman miként vette rá azt a több mint 3000 lányt, hogy rövid időn belül két lábon járó pinává váljon.

Nagyon sok ember néz, vagy látott már életében pornófilmet, ezt kár vitatni. Többségük szántszándékkal, kisebb részük véletlenül, a tévét kapcsolgatva. A pornó már évtizedek óta az egyik legjövedelmezőbb üzletág, meg nem szűnő, mindig megújuló kereslettel, márpedig ami ilyen jól hoz a konyhára, azt nehéz pusztán a szépérzék vagy az erkölcsösség erejével megszüntetni vagy háttérbe szorítani. Napjainkra olyasfajta teret nyert a kamerák előtti kupakolás, amire talán korábban nem volt példa. Bárhová kattintunk az interneten, néhány perc múlva már két mellbimbó fog pajkosan visszapislantani ránk, fölötte pedig egy fenekét kitoló kamaszlány tekint majd felénk szemérmes pillantással, mintha abban a pillanatban kaptuk volna rajta öltözködés közben. Tökmindegy, hogy éppen híreket keresünk, vagy Attenborough-filmet töltünk le.

Ez a rajtakapott, szende lányka így is, úgy is ott lesz, kíváncsian, de megszeppenten szemlélve minket és a nem sokkal alatta pózoló kiöregedett pornószínésznőt, aki árkos szemével azt üzeni neki, nehogy utánam gyere, kislányom, kiélt mosolyával és ujjai hívogató mozdulatával viszont őt is magával húzza bagószagú kanapéjára. A bugyis lánykának nem mondták el, hogy mit is ér a teste meg a lelke, megmutatták viszont a tévében, hadd okuljon, amikor is egy feltöltött ajkú és mellű hölgy arról beszélt, milyen jó is az ő élete, azzal a rengeteg pénzzel, utazással meg élvezettel, amit temérdek kamatyolása által szerzett. A nézők tapsoltak, a riporter bólogatott, hát igen, kérem, a testportéka, igen, ez a nő tud élni, bevállalta pár ezerszer, megérdemli. Pierre Woodman pontosan az ilyen kitolt fenekű, kusza gondolatvilágú, ártatlanul pislogó lánykákat castingolja, mondván, hogy Isten hozott a szélesvásznú nemi szervek földjén.

Mondhatjuk, hogy ez a francia producer korunk Casanovája, azt leszámítva, hogy hiányzik belőle minden huncutság (még akkor is, ha a németből átvett huncut szó – Hundsfutt – eredetileg a kevéssé szofisztikált kutyapinát jelentette) és csínytevős vonzerő, ami mondjuk Casanovát az irodalom- és filmtörténetbe is beemelte. Federico Fellini, ha élne sem forgatna Pierre Woodman-filmet, mert Pierre Woodman nem romantikus csábító és nem stílusos gazember, Pierre Woodman profi szakember, mindenféle fantáziát mellőző, rutinos iparos. A pislogó lányka azonban szégyenkező, belepiruló örömmel fogad minden egyszerű bókot is, mivel nincs hozzászokva, hogy dicsérjék, szép szavakkal illessék, fiúosztálytársai közül a legtöbben oda sem mernek menni hozzá, hiszen nekik harminc centiméter alatti a ceruzájuk, az meg mégsem járja, ugye.

Készült már dokumentumfilm a pornózásról, Mély torok mélyén címmel, de az szociológiai szemlélettel vizsgálta meg a kérdést, hogy milyen hatást gyakorolt az iparban ikonikussá vált címadó pornófilm az amerikai társadalomra, közvéleményre. Ilyenformán az valódi dokumentumfilm volt, ami egy adott jelenséget a maga hatásmechanizmusával együtt ismertetett.

A Pierre Woodman-sztori egyszerűen csak a szexipart mutatja be. Biztos erre is szükség van, csak hát ezt a témát eddig is láthattuk annyiszor és annyiféle formában, hogy már nem jelent akkora újdonságot. A média persze már régen átvette az igényformálás szerepét. Amit mutat, arra lesz igény, ezt tudjuk. Ha Benkő Dániel hetyegését adják, akkor Benkő Dániel hetyegése fogja érdekelni az embereket, úgyis arról beszélnek a boltban is, nem árt képben lenni, ha jó társalkodók akarunk maradni. Ha a pornósok kulisszatitkairól forgatnak filmet, akkor az emberek a pornósok kulisszatitkait fogják nézni.

Így megy ez, hiába. Persze maradjunk csak megértőek, türelmesek, érdeklődők. Hagyjuk csak hátradőlve, kezünket a gatyánkba dugva szórakoztatni magunkat. Gondolom, amúgy sem én vagyok az egyetlen, aki már hosszú esztendők óta álmatlanul forgolódik a kíváncsiságtól, hogy milyen ember is valójában ez a fantasztikus Pierre Woodman. Hát most végre megtudjuk. Alig várom.