Hogyan írjunk bulvárcikket
Írta: kapitány 2010. február 12. péntek, 08:00
...avagy a csodamódra egy nap alatt híressé, két nap alatt alkoholistává lett szomszédsrác állítólag lefeküdt az öngyilkossággal kacérkodó, pornós múltját gyógyszerekkel feledtető, három nap alatt megöregedett énekesnővel.
Ha szeretnénk, hogy a közértben sorban álló, terhektől megfáradt ember felfigyeljen újságunkra, és megvegye aznapi számunkat is, bizony nem árt, ha mindig ráteszünk néhány lapáttal, és megadjuk neki azt, amihez előzőleg hozzászoktattuk: a szenzációt. Fontos, hogy már a címlapon óriási, fekete gyászbetűkkel keltsük fel egyre nehezebben felkelthető érdeklődését, és a biztonság kedvéért írjunk neki megcsalásról, összeroppanásról vagy éppen mesékbe illő, gyors meggazdagodásról. Így legalább tudni fogja, hogy egyrészt másoknak is szar, másrészt viszont reményét is életben tartjuk, hogy egy napon talán rá is felfigyelnek, talán őt is a sztárvilág magasába emeli egy kiégett manager.
Miután találtunk valami kellőképpen sokkoló címet, cikkünket rögtön kezdjük egy hasonlóan hatásos mondattal, hogy a felcsillanó szemű olvasó ne dobja ki csalódottan az újságot. Válasszuk ki a megfelelő szereplőket! Lényegében mindegy, hogy miért lettek híresek, sőt még az sem baj, ha nem is híresek, mi majd azzá tesszük őket, csak legyünk mindig eléggé leleményesek és elszántak a feladathoz. Ha szerencsénk van, hősünk vagy nemrégiben vesztett el valakit, vagy éppen azt tervezi, hogy bedobja a törölközőt. Ezek torokszorító, megkapó témák, de tálaljunk csak ki szemrebbenés nélkül, bátran, majd az elkapkodott lapok száma igazolja merészségünket. Egy hosszúra nyúlt, keserűségtől szürke arc keveseket hagy hidegen. Itt az alkalom, hogy a kedves olvasó büntetlenül kiélje kukkolási vágyát, ráadásul még a boltossal is elcseveghet az olvasottakról. Jajaj, azok a kisírt szemek, ezt azért még ő sem érdemelte meg, hiába volt korábban börtönben.
Ha aznap egyik sztár sem gyászol, és egyik sem akar elpatkolni, akkor nézzünk más hírek után; a szex például általában megteszi. Szemeljünk ki egy férfit és egy nőt, találjunk mindkettőről egy legalább félmeztelen képet, ez a része nyilván nem lesz nehéz, köszönhetően a fotós kollégák westerngyorsaságú ujjainak, majd vágjuk egymás mellé a két pucér alakot, és már jöhet is a pajzán hírverés.
A pornós csajról úgyis mindenki elhiszi, hogy már megint ledöntötték, főleg, ha partnernak egy sportolót veszünk elő, legjobb házas embert választani. Számoljunk vele, hogy majd magyarázkodni fognak, esetleg rágalmazással vádolnak minket, ez a része sajnos a munkánkkal jár.
Amennyiben a további, ügyesen manipulált képekkel és pletykákkal sikerül végre tönkrevágnunk valamelyikük házasságát, akkor csapjunk le a megtört hitvesre is, vonjuk be őt is pislákoló sztárfénnyel, hadd sajnálja csak a padon kuporgó, lapunkat olvasó anyóka, szegény kis nő vagy szegény fiatalember, motyogja, hát nem ezt érdemelte a lelkem, pedig olyan csinosan mutat a címlapon.
Vagy elővehetjük a jó öreg erőszakot, úgysem hagytuk sokáig porosodni. Írjunk vérgőzös történetekről, de maradjunk tárgyilagosak, úgy hatásosabb lesz. Meséljük el a lelketlen gyilkológép történetét, adjuk a szájába a gyűlölet szavait, keltsünk lincshangulatot. Jöjjenek csak a régi szép, fáklyás-koncolós idők, legalább újabb cikkanyag lesz az önbíráskodó családapa sztorijából. Szerettessünk meg egy embert hétfőn, és gyűlöltessük meg őt kedden az olvasóval.
Egy megrázó eset bemutatásával érveljünk amellett, hogy időnként bizony csak az erőszak jelenthet megoldást, aztán vegyük fel az erkölcscsősz erezett álarcát, és feddjük meg a saját apjára támadó lányt. És szolgáljuk ki a fásult embert, mutassuk meg neki a híres színésznő nemi szervét, és adjunk lehetőséget a feleségeknek, hogy férjük bosszantására a rockénekes impozáns méreteiről áradozhassanak. Sarazzuk be a jobb és a bal oldal azon maroknyi politikusát is, akin még nincsen annyi sár, szítsuk csak tovább a feszültséget. Ugrasszuk össze a szórakozni vágyókat, és vonjuk be a vallást is, lealacsonyítva a szentségeket. A bulvárcikkben az a jó, hogy bármiről és bárkiről bármit írhatunk. Gyakorlatilag végtelen és kifogyhatatlan az a tárház, amiből előhúzhatunk egy újabb írásra valót. Úgyhogy csak bátran! Minden napra kell valami.
Végezetül hadd meséljem el, mit csinálok, amikor fáradt vagyok. Ledőlök valahová, kinyitom a színes tévéújságot, és a legnagyobb érdeklődéssel olvasom el, hogy miképpen keveredett bunyóba Hollywood fenegyereke, és hogy miért lett vége az álompár évtizedekig tartó házasságának. Az erezett álarcot addig leteszem a földre. Ennyit erről.
| < Előző | Következő > |
|---|
