Viktor Pelevin egymásba hajló világai
Írta: kapitány 2010. február 13. szombat, 12:06
Napjaink talán legnépszerűbb és legolvasottabb orosz írója sajátos posztmodernjével hívta fel magára a figyelmet, melyben egyedülálló stílusban keveredik keleti és nyugati vallás, ókori és modern filozófia, kommersz és magas kultúra.
Pelevin rendre távolról indít, de a végén mindig a közepébe talál, miközben a maga természetességével tárgyalja ki az emberiséget évezredek óta foglalkoztató problémákat, kérdéseket. Műveit olvasva túlzottan azon sem akadunk fenn, ha például egy prostituált rókatündér és egy olajat vonyító farkasember kefélésnek indult szerelmi történetén keresztül mutatja be a jelenkort.
Viktor Pelevin 1962 novemberében született Moszkvában. Első kiadott műve egy kisregény volt – a Remete és Hatujjú címmel –, ez 1990-ben jelent meg. Pelevin azóta meglehetősen termékeny alkotói munkát folytat, e közel két évtized alatt kis híján húsz regényt, kisregényt és esszét publikáltatott. Regényei közül magyar fordításban először A rovarok élete című jelent meg, majd ezt követte az Omon Ré, Az agyag géppuska, a Generation P, a Számok, A metamor szent könyve, A rettenet sisakja és az Empire V.
Nem mondom, hogy Pelevin írásművészete a könnyen emészthető fajtából való, mert bizony nem abból a kosárból húzták elő. Az egyébként rendkívül olvasmányos kerettörténeteket sokszor nehezen követhető filozófiai eszmefuttatásokkal és időnként alig-alig érthető, szürreálisba csapó gondolatmenetekkel szövi át, de legalább dolgozik egy kicsit az olvasó is, az meg általában amúgy is jellemző szokott lenni a jobb irodalmi művekre.
Pelevin nyelvét leginkább Parti Nagy Lajoséhoz lehetne hasonlítani – a magyar írók közül, persze –, az a tulajdonsága pedig, hogy a ponyvaközeli határműfajokból szépirodalmat képes kovácsolni, az általam nagyra becsült Vonnegutot idézi. A 2007-ben elhunyt bölcs humanista sokszor szarkasztikus science fictionből építkezett, Pelevin pedig szokatlan egységet gyúr horrorból, fantasyból és hasonlóképpen sci-fiből. Bár mindig a misztikum leple alatt kötögeti a szálakat, a babonával összefonódó autentikus és modern spiritualitás mögül korunk kőkemény realitása vigyorog elő hol féktelen cinizmussal, hol bárgyú naivitással.
Az érzékenyebb gyomrúak és a finomabb lelkűek, akik megtagadták, hogy lépést tartsanak a huszonegyedik századi fertő naturalisztikus ábrázolásával, valószínűleg nem fogják élvezni az orosz író könyveit. Ajánlani tehát csak azoknak lehet, akik hajlandóak úgy vélekedni, hogy annak is lehet irodalmi értéke, ha egy számok kényszeres bűvöletében élő bankár, mivel képtelen megölni ellenségét, egy furcsa fordulat hatására magáévá teszi azt.
Pelevinnél sok minden előkerül a kalapból: prostitúció, kábítószer, homoszexuális pornó, erőszak, gyilkosság, és folytathatnánk, de fontos látnunk, hogy regényének ezen elemeit nem öncélúan használja, hanem a szereplők által keresett tiszta, eszményi értékek kontrasztjaként. A jelenkor tévétől, reklámoktól, számítógépes játékoktól és további feldolgozhatatlanul gyors ingerektől bombázott olvasójának valószínűleg erős ingerekre van szüksége ahhoz, hogy az író által kívánt hatás kibontakozzék benne. Viktor Pelevin ezért is alkalmaz ilyen radikális eszközöket, nem bízza a véletlenre a dolgot.
Érdemes Pelevint olvasni, még ha meg is botránkoztat, akkor is, mert elgondolkodtató, és messzemenően újszerű és eredeti, már ami látásmódját és stílusát illeti. Arról nem is beszélve, hogy talán nem árt ismerni egy olyan írót, akit szerte a világon egyre nagyobb érdeklődéssel és elismeréssel olvasnak. No, meg persze, ha már kézbe vesszük könyveit, azt is megtudhatjuk, hogy például miképpen csalogatják elő a vérfarkasok Oroszország fáradt földjéből az aranyat érő olajat.
Akit meg a vérfarkasok másfajta ábrázolása érdekel, és köszöni, de inkább nem kér az efféle érthetetlen, okoskodó szépirodalmi szarból, az menjen csak el a moziba, és nézze meg a fantasztikus Alkonyat sorozat újabb epizódját. Ott nem kell gondolkodni, nem fenyeget ilyesfajta veszély.
| < Előző | Következő > |
|---|
